Szindbád   2010-04-06 16:38:12
Valkó tanár úr nevem francia fordításával szólított meg engem is, de csak ő használta, senki más. Amit nem is bántam/bánok. A kedvéért megtanultam egy-két francia mondatot (pl.: bon jour, mon ami), és találkozásainkkor előrukkoltam. Ennyi. A magyar nyelvben divatos szokás, hogy idegen nyelvekre fordítjuk a keresztneveket. (Pl.: Hajdú Steve, Horváth Charlie, Orszáczky Jackie stb.) Tudomásom szerint ez más nemzeteknél is elfordul. A beceneveknek is megvan a maguk sorsa. Amíg az ember fiatal, vezetéknevének rövidítése dívik. Aztán ahogyan korosodik, úgy tolakszik előtérbe a keresztnév, annak is a becézett formája. Végül marad a szikár, teljes keresztnév, amihez hozzábiggyesztik a bácsit, a nénit. Keveseknek adatik meg, hogy életük végéig egy ország öcsijei maradjanak... Én maradok a Gyuszinál... Érted, öcsém? :-)

Jenei Gyula   2010-04-07 14:16:03
Tényleg, Szindbád, te saját magadnak adtál nevet. :)