Fáradt voltam tegnapelőtt este. Kattintgattam a tévéműsorokat, mígnem az egyik csatornán lehorgonyoztam. Fiatal nő beszélt. Harmincéves lehetett. Közelről mutatták szép, kissé kemény vonásokkal rajzolt arcát.
Az egyik lába hiányzott. De újratanult járni. Műlábbal. A kamera átfordult a nővérére. Vagy a húgára. Aki elmesélte, hogyan élte meg azokat az órákat, amikor a testvére elveszítette a lábát. [...]