Esős indulatok
Ma három levelet találtam a postaládában, kettő számlásat, egyet pedig az Eső szerkesztőségnek címezve. Utóbbin nem szerepel feladó. Nem is ezen csodálkozom picinyt, hanem, hogy vékonyka a levél. Vaskosabbakat szoktam kapni ismeretlenektől, olyanokat, amelyekbe legalább pár vers belefér. Sőt, néha nagyméretűeket – s úgy is vaskosak (néhány novella).
Bontom a levelet, előbb az aláírást fürkészném, de az nincs, pontosabban csak annyi: az Eső egy nett mezei olvasója. Aha, egy nő! Bár az íráskép alapján férfi is lehetne. De nő is. Nett? Veszem a szemüvegemet, még egyszer nekifutok. Ja, nem nett, volt olvasó! Akkor valaki meg tetszett ránk haragudni.
Az utóbbi Esőbe Várszegi Tiborral készítettem interjút. Az nem tetszik a levélírónak. Paul Valeryra hivatkozva magunk kovácsolta (mármint én és V. T. kovácsolta) szellemi középkort emleget. A Mindentudás Egyetemét és Hamvas Béla műveit ajánlgatja figyelmünkbe (V. T. otthon van Hamvas munkáiban, én kevésbé). Azt írja az ismeretlen: „hiba volt ezt az emberi rációt, individuumot és demokráciát az égi hierarchia nevében titáni gőggel és váteszi dühvel – természetesen a szeretet jegyében – támadó ámokfutó alapvetést közölni”.
Hm. V. T. öntörvényű szellemi létező. Igazi értelmiségi, aki sok mindent letett már az asztalra. Az interjúban szellemi útjáról, annak állomásairól, tapasztalásairól beszél. Sok transzcendens vonatkozással.
Az én utam, az én tapasztalásaim mások. És még nagyon sokunké. Ezzel nem az interjú szellemiségéből kívánok kihátrálni, csak megjegyzem. De vajon mennyiféle tapasztalás birtokában létezünk – emberként? Akik hisznek Istenben, akik templomba járnak, azoknak a világképe mennyivel „racionálisabb”, mint V. T. transzcendenciája? Mondjuk, Pilinszky Isten-versei miatt középkort kiált-e a levélíró?
Azon töprengek, vajon ki az, aki tollat és papírt ragad, hogy mindezt megüzenje nekem, nekünk. Gyanúm támad! Visszateszem a szemüvegemet, és megnézem a postabélyegzőt. Hát persze, Szolnokon adták fel a levelet. Nem zárható ki, hogy olyasvalaki, akivel esetleg ismerjük egymást. Mert ha nem ismerne, odaírta volna a nevét. Vállalná a mondandóját, ami az ő meggyőződése, bár eléggé általános, ahogy V.T. is vállalta az Esőben legszemélyesebb tapasztalásait. De valószínűleg ismer (vagy legalábbis ezt a kényszerképzetet kelti bennem levele), és bosszantani akar, méghozzá annyira, amennyire személyesen nem vállalná fel a véleményét. Az már nem lenne komfortos érzés az ő lelkének, hogy szemembe mondja: az interjúd miatt többet nem fogom olvasni, kézbe venni az Esőt. Ezért egyszerűbb neki: tollat, papírt fogni, elcsoszogni (sétálni, tipegni, rohanni) a postára, bélyeget vásárolni – így fejezni ki mélységes csalódását a lapban.
Arctalanul. Névtelen levélben. Lehet, hogy egyúttal belefeccölt még egy bélyeg árát, s írt egy feljelentést is ugyanazzal a svunggal. Nem tudom, hogy milyen gondolatrendőrségen jelenthetne fel, de hát ebben nem a ráció a lényeg, hanem az odamondás, az indulatlevezetés. Mert valószínűleg nem az interjúval van baja, hanem velem vagy V. T.-vel. Ha az interjúval lenne, és mondhatnám neki, mert nem egy névtelen valaki lenne, mondanám, hogy olvassa el még egyszer. Vagy megkérdezhetném, miért olvasta eddig a lapot? S ha eddig olvasta, mennyire racionális cselekedet, hogy egy interjú miatt, ha nem is ért egyet a benne foglaltakkal, elhatárolódik. De nincs kitől kérdezni. Viszont nem bosszankodom, csak mélázom.
S eszembe jut egy másik történet, amikor valaki az Eső rajzain háborodott fel, meg egy írásán. Három éve lehetett, meg is írtam egy nagyobb anyagba a történetet, most előkerestem, s bemásolom: Megállított egy ismerős öregúr az utcán, s előrebocsátva, hogy rendszeres olvasója a lapnak, udvariasan körített, de őszinte felháborodásának adott hangot, megjegyezve, hogy nemtetszését egy ismert szolnoki kulturális létező (ha mondanám a nevét, többeknek ismerősen csengene), szóval egy másik öregúr is osztja. drMáriás egyik Esőben megjelent rajzát kifogásolta, aminek címe: A hülye és az elmúlás, valamint Benedek Szabolcs A mészáros című kitűnő novelláját egy olyan hentesről, aki megölt felesége, valamint alkalmi nőismerősei holttestét kiméri üzletében. Tekintettel arra, hogy a történet gyerekkoromból rémlik, prózaíró barátunk a nagyjából lehetséges kétféle epikai indíttatásból, hogy tudniillik az író kitalálja vagy kitálalja a történeteit, valószínűleg az utóbbit választotta. Vagyis öreguraink a valóság irodalmi megformálása ellen protestálnak. Márpedig ha az irodalom nem valóság, akkor micsoda?
S még azt is mondta az bizonyos öregúr mosolygósan, hogy szerkesztőként jobban tekintettel lehetnék a magafajta neonépi kispolgár ízlésére. Ezt a neonépit a helyesírás-ellenőrző aláhúzta ugyan, de azért értjük, hogy mire gondolt beszélgetőtársam. Illetve, dehogy értjük! Valószínűleg ő is zavarba jönne, ha értelmeznie kellene a neonépi kispolgárt.
2010. 05. 7., 21:38
Ami azt illeti: drMáriás nem kifejezetten “öreg emberes” stílusban szokott alkotni!
2010. 05. 8., 12:17
A negatív reklámok manapság sokkal hatásosabbak. El fogom olvasni ezt Az ESŐ-számot, pedig most kihagytam volna. Érdekes lehet az interjú V.T.-vel, a transzcendens dolgok pedig szinte minden embert érdekelnek.
A szellemi értékek háttérbe szorulása jellemzi világunkat az anyagiak javára. Egy értékválsággal küszködő világra jellemző, hogy az emberek a nem biztató jelentől elfordulva egyre intenzívebben érdeklődnek a mítosz, a mágia, a letűnt világok, a fantasztikum iránt.
Ennek tükrében nem tudom elképzelni, min akadt ki a titkos levélíró. A másik kérdés, ami ezzel kapcsolatban felvetődött, ha már be akart neked olvasni, akkor miért nem a blogodon vagy személyes ímélben tette meg.
Hétfőn beszerzem az Esőt, mert érdekel az írás, mely titkos levélírásra indította az illetőt.
Nem kell ezen sokat filózni.
Oda kell adni egy grafológusnak. Kíváncsiságból. Megmondja a nemet, a körülbelüli életkort…
2010. 05. 8., 15:15
Ó, jaj!
2010. 05. 9., 10:32
..Ennek tükrében nem tudom elképzelni, min akadt ki a titkos levélíró…(Sztívia)
Hátigen. Jenei Gyula ezen írása is sok kívánnivalót hagy maga után. Ezt sem elemezném hosszan, hiszen ha figyelmesen olvassa az ember, kiderül, hogy Jenei a kritikát csak bizonyos személyektől fogadja (szívesen). Tehát nem a kritika, és annak tartalma, megalapozottsága, ami számít, hanem a viszonyulás a kritikushoz.
.. Ezt a neonépit a helyesírás-ellenőrző aláhúzta ugyan, de azért értjük, hogy mire gondolt beszélgetőtársam. Illetve, dehogy értjük!..(Jenei Gyula)
Igen, ” értjük”, “dehogy értjük”, csak így, többesszámban, szerényen. És ha -mi- nem értjük őt, akkor ..Valószínűleg ő is zavarba jönne, ha értelmeznie kellene.. saját magát.
Értjük ugye, hogy ázsiai típusú mentalitás, a kritikához így viszonyulni?
Illetve, dehogy értjük!
2010. 05. 9., 17:40
Andrea, ha nincs mondanivalója, akkor ne írjon! Próbálja meg összeszedni a gondolatait, és lehetőleg értelmes mondatokban megjeleníteni.
Többes szám, ezt illik megjegyeznie!
2010. 05. 10., 10:50
Nem tisztem megvédenem krizsó ‘hejjjesírás’-át,
illetve a kritikához úgy viszonyul mindenki, ahogy akar, tud, illetve amilyen a neveltetése, de amennyiben Jenei Gyula törölte önhatalmúlag a színvonaltalan krizsó-féle utolsó bejegyzést, akkor kérem ne tegye ezt a következőkben. Nem apja, nem anyja, és nem cenzora ő itt senkinek, és még ha személyes érdeke is, kérem ne tegye ezt a következőkben!
Nem csak Jenei Gyula, mint a magánember megítélését húzzák le az ilyen akciók…és pont egy ilyen blogbejegyzés után…
2010. 05. 11., 09:42
Kedves Andrea,
A törölt szavak:
“Hát igen: hejjjesirás!”
Ön ugyanis egybeírta a hát igen szókapcsolatot is. Nem tudok Önnek gratulálni, kedves Andrea, a helyesírásához.
Az átlagosnál több bizonytalansággal küzd.
Senki nincs birtokában a teljes helyesírásnak, de olyan okoskodó, akadékoskodó, kötekedő alaktól, mint amilyen ön, nehezen fogadja el az ember a több alkalommal is tanúsított hiányosságokat.
2010. 05. 11., 12:36
T. Krizsó!
Vártam egy kicsit a válasszal, hátha kitörli Jenei Gyula ismét a hozzászólását, de úgy tűnik, sikeresen léptem fel az Ön által képviselt mellébeszélés védelmében.
Amit Jenei Gyulánál leírtam, mint ázsiai típusú gondolkodást, az Önnél kedves Krizsó, szintén megtapasztalható, hogy tudniillik: nem a kritika, és annak tartalma, megalapozottsága, ami számít, hanem a viszonyulás a kritikushoz.
(..Senki nincs birtokában a teljes helyesírásnak, de olyan okoskodó, akadékoskodó, kötekedő alaktól, mint amilyen ön, nehezen fogadja el az ember a több alkalommal is tanúsított hiányosságokat..)
Írhatnám erre, hogy milyen szépen maga köré gyűjtötte Jenei Gyula a hasonló mentalitású embereket, akik mintegy vezényszóra lépnek be a blog kommentező közönségébe és lépnek ki onnan, - ha a pásztoruk úgy mutat példát. Vagy, ha már minden kötél szakad, akár a saját maguk cenzúrázását is szó nélkül elviselve, helyesírási szócsépléssel próbálják a blog megkopott fényét helyreállítani.
Hát, ennél az egész csapatnál már egy az utcán a Jenei Gyulát megállító, így arcát vállaló, mosolygós öregúr is hitelesebb, de ha jól megindokolta véleményét, akkor akár egy névtelen levélíró is. Arctalanul.
(Még akkor, is ha névtelen feljelentővé próbálja a szerző degradálni, az őt névtelenül kritizálni merőt.)
Mert ki tudja? Talán rossz tapasztalatai vannak a Jenei Gyulát névvel, címmel kritizálóknak. Hiszen nem csak Jenei Gyulával, hanem az ő sleppjével is meggyűlhet a bajuk…
2010. 05. 12., 07:01
Beleolvasgattam az ESŐ-be. I
Számtalan gondolatom közül egyet emelnék ki, és korántsem a legfontosabbat.
A 64. oldalon elhangzik egy V.T.-hez intézett gondolat:
“…márpedig te sokszor kevés ember előtt játszol, sőt, ha meghirdetsz egy előadást, és egyetlen néző sincs, te akkor is játszol.
V.T. válasza szerint “a nézők nem csak az emberek közül kerülnek ki.”
Ez utóbbival gondolattal egyetértek. Ami viszont azóta is foglalkoztat: a meghirdetett előadásért járó honoráriumot akkor is megkapja V.T., ha egyetlen emberi nézője sincs? Furcsa egy helyzet ez, ugyanis ő eljátssza a darabot.
2010. 05. 12., 09:48
Nem emlékszem, hogy töröltem volna bejegyzést, ha mégis, az csak váletlen lehetett, s alkalom Tihanyéné Andreának, hogy megjegyezze, jgy már azt se tudja, mit csinál.
Andrea, ez a megszólírtás természetesen csak egy rosszindulatúnak megrajzolt virtuális figurának szól, a valós személyiség nyilván más, tehát aki Tihanyinét írta, s most Andreát, mondja el, miért haragszik ennyire a világra, miért nem tudja egy kicsit jobban elfogadni magát?
Öntse ki a szívét, ha máshol nem teheti, hát itt.
Sírjon nyugodtan, férfitől se szégyen.
2010. 05. 12., 09:54
Megbántottam talán, Tihanyiné?
Nem ismertük fel tehetségét, s nem közültük a lapban az írásáit?
Ez előfordulhat, de nem a helyesírása miatt történt, ha így történt…
Különben meg van sok más folyóirat. Azok nem biztatják, nem vigasztalják?
Blog is van sok másik.
De úgy tűnik, maga itt érzi jól magát.
Nyilván ismer bennünket, s minket akar boldogítani. De megvagyunk maga nélkül is,
higgye el, a kutyának se hiányzik.
Legfeljebb a sajátjának, ha mondjuk, van egy vizslája…
2010. 05. 12., 09:59
Sztívia, s az megfordult a fejedben, hogy V. T. esetleg honor nélkül is vállal előadásokat?
2010. 05. 12., 10:27
Ohh, Gyula, hát írt nekem? (Régebben másképpen viszonyult hozzám, emlékszik még, Gyula?)
És mily könnyed stílusban írt nekem most, ahhoz képest, hogy eddig hallgatott (vagy lapult?), mint sz.. a fűben. (Sőt még a blogot is elhagyta valamiért, “de nem sértődésből”, nehogy valaki azt gondolja - még le is írta!)
Hát én haragszom a világra, Gyula? (Én mindig konkrétan megírom kivel, mi a gondom. Nem minősítgetek, nem nevezek el senkit semmi másnak, nem próbálom személyében, nemében sértegetni. Ön ezekkel hányadán áll, Gyula?)
Hát nem Ön az, aki véletlen(!!) kitöröl egy bejegyzést, “jgy már azt se tudja, mit csinál” és ez utóbbitt utána másra keni?
Hát nem Ön az, aki kiszerkeszti névtelen kritikusait névtelen feljelentőnek beállítva?
Hát nem aljas dolog ez, Gyula?
Sírjon nyugodtan, ha a tükörbe néz, Gyula, egy ilyen embertől, mint Ön sem szégyen az!
2010. 05. 12., 17:24
Andrea! Hess madár!
2010. 05. 12., 17:25
Kedves Gyula, nem tudom elképzelni, még az ESŐ-ben olvasottak alapján sem, hogy V.T. pörgeti a motort T. településig, kiszáll, O közönség előtt eljátssza a darabot, és szó nélkül hazamegy.
2010. 05. 13., 09:38
Én semmit nem tudok elképzelni.
2010. 05. 13., 16:39
A képzelőerő növelésének, kedves Zakkant, egyik módja lehet, hogy megnézi V.T. botolós táncjátékát.
2010. 05. 14., 10:21
Nem tudom megtenni, esik az Eső…
2010. 05. 15., 11:21
2010. 05. 16., 12:01
Ajaj. Csak azt szeretném jelezni, hogy nem vagyok J.Gy. köré gyűjtve és nem varázsütésre írok véleményt, ha éppen írok, ebbe a blogba.
2010. 05. 17., 14:36
Esős indulatok. Váteszi a cím mindenesetre.
Ki gondolta volna, hogy az ártatlannak induló kis esőnek ilyen katasztrofális körülményei lesznek.
2010. 05. 18., 12:12
Na, ja.
2010. 05. 19., 12:29
Ja, na.
2010. 05. 19., 13:03
Na, ne! : )
2010. 05. 25., 16:53
Most mi van?