A társ
Pénteken elaltattuk, szombaton hamvasztottuk szegényt. Harmincezerbe került. Letakarítottunk az egyik polcot, kerámiát vettünk, abba tettük a maradványait. Mellé meg bekereteztettük azt a színes képet, amit tavaly augusztusban készített a róla fiam. Így aztán most is velünk van.
Sokat szenvedett szegénykém. Pár hónapja vettük észre a daganatokat a hasán. Rákos volt. Töprengtem rajta, hogy elaltassuk-e, de nem akartam már, hogy tovább kínlódjon. Állt a kövön, aztán csak úgy szétcsúsztak a lábai. Azzal nyugtatom magam, hogy szép kort megélt. Tavasszal volt tizenhárom éves. Kutyáknál ezt héttel szokták felszorozni. Kiszámolhatja, hetven, meg háromszor hét, az ugye, kilencvenegy.
Az állatorvos is megsiratta. Amikor beoltotta, kiküldött a szobából. A fiam meg ott zokogott, csókolta, ölelte szegényt. Mondtam is neki, apádat nem sirattad így el.
Megfogadtam, többet nekem nem lesz kutyám. Mondjuk, nem is való jószág panelbe, de hát mi napjában többször lehordtuk. Aki éppen otthon tartózkodott.
Imádott futkározni, amikor kiszabadult a lakásból. Annyira összeszoktunk. Öthetesen került hozzánk. Aranyélete volt, azt ette, amit mi. Kényeztettük. A vége felé a gyerek régi heverőjén aludt, keményen nem is bírt volna, csupa daganat volt már szegény, de így a szivacson még elaludt. Az utolsó két hétben nem állt meg benne semmi. Naponta kétszer adtam neki hasfogót, de hiába. Hányt is, kijött belőle minden.
Annyira hiányzik, hogy nem szuszogja körül az embert. Csak a szőre maradt a lakásban. Kétszer vedlett évente. Rövid, erős szőrszálai voltak, belevették magukat a szőnyegbe, a kárpitba. Úgy állnak ki belőle, mint a tű. Vagy a tüske. Nem szedi ki a porszívó, kézzel szoktam húzogatni.
Szegénykém. A szőre meg a hamva. Ennyi maradt belőle.
2010. 04. 29., 14:37
Az állatorvosok már csak olyan siratósok…
Meg mi az, hogy a fiam ott zokogott, …apádat nem sirattad így el? Érti ezt valaki?
2010. 04. 29., 18:31
Így már értem a hallgatásod!
2010. 04. 29., 18:40
Mire gondolsz, Balambér? : )
2010. 04. 29., 19:27
Zakkant, te meg ne köss bele mindenbe. Ha lenne, lett volna kutyád, akkor tudnád, mit jelent az elvesztése. Együtt tudnál érezni.
2010. 04. 29., 20:03
Arra, hogy itt már voltak különböző elképzeléseink, hogy miért nem szólalsz meg sok nap óta. Nekem is voltak olyan állataim, melyeknek (kiknek) sírt emeltem (macska, kutya, japán tyúk). Ma semmilyen állatom nincs, talán éppen azért, hogy ne kelljen napokra lebénulnom, mert az ő életük rövidebb, mint az emberé - és ez sokszor megismétlődhet!
2010. 04. 29., 20:38
Aha. Gyerekkorban én is temettem állatot.
Most meg füleltem várakozás közben.
Egy hatvan körüli nő mesélte ezt valamilyen ismerősének.
2010. 04. 30., 16:15
Aha most már értem Jenei Gyula! Csak kiderült az igazság, hogy nem rólad van szó.
2010. 04. 30., 18:18
Gyula, ha ez a “te történeted” lenne, akkor most nagyon-nagyon felnéznék rád.
2010. 04. 30., 21:01
Boszy,
én nem akarok ilyen történetet: hamvasztás, harmincezres kerámia, fotóimádás.
De nagyon emberi történet. És nagyon szomorú.
Nemcsak a kutya pusztulása miatt.
2010. 04. 30., 22:29
Valaki,
akinek van hozzá türelme, magyarázza már el legyen szíves Jenei Gyulának, mi ezzel az írással a baj!
Örülnék, ha valamelyik Jenei-árva (Szindbád, P. Nagy István) lenne az, de ezek elmaradása esetén Balambér hallgatása is beszédes…
2010. 05. 1., 05:58
Na, vihogtam Andrea: Jenei-árva. Ez nagyon jó! Szinbád kapod a részt.
2010. 05. 2., 18:13
Az a baja Gyula írásának, hogy nincs értő közönsége.
2010. 05. 2., 20:15
Hát én valamennyire értő közönség vagyok, legalábbis olyan szempontból, hogy azt hülyeségnek tartom, hogy szobrot csinálnak a dzsugelnek, meg hasonló, de meg kell mondjam, - többször jeleztem, - hogy Gyula viszont sokszor olyan dolgokat ír le, amit úgy érzéklek, hogy direkt bosszantásból tesz. Szerintem, ha valaki egy író lélek - akkor annak némileg lírainak is kell lennie és egy hangyányival több érzelemmel kellene megáldottnak lennie. (No ezért majd kapok, ez olyan szép “germanizmusra” sikeredett. Most kivételesen ne a stílust nézzétek!)
2010. 05. 3., 06:44
Észbontó nem lehetsz ennyire elfogult.
2010. 05. 3., 14:07
Már hogy lennék én elfogult?
2010. 05. 4., 04:44
Észbontó azt tanácsolom, h. ne mutasd ki ennyire az ellenszenved. Szimbád már múltidő.
2010. 05. 5., 07:10
Te meg mintha szimpatizálnál vele. Meg van a véleményem rólad. Különben meg nem érdekel az egész.
2010. 05. 19., 12:30
Na, ja.