Vers, mondás, személyiség
Kissé lámpalázas vagyok. Csütörtökön kezdődik az a többfordulós szavalóverseny – amúgy kimittudosan, megasztárosan –, amelyet a szolnoki tévé napok óta hírel. Kísérlet: mennyire lehet érdekes a vers. A szavalás. Hogy lehet-e érdekes.
No, én ugyan nem szavalok, de a forgatókönyv szerint benne leszek a zsűriben. Vagyis pontszámokkal, félmondatokkal részem lesz a sorrend kialakításában. S ez bizony nyomasztó. Felelősség. A tévé előtt ülve határozottan letehetném a voksomat bármelyik versenyző mellé, mondván, szerintem ez vagy az a jó. És érvelhetnék mellette családi vagy baráti körben. De itt többünk döntése, és persze a közönségé, győztessé emel valakit. A számszerűsített szerintemek. Akiket meg nem, azok vesztesnek érezhetik magukat.
A vers és szavalás viszonyáról Kányádit szokták idézni: „Vers az, amit mondani kell.” Nekem viszont régebbről rémlik a gondolat. Kosztolányitól. Ő ugyanerről beszél: „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából. Ez a kor néma. Hangtalanul olvas, hangtalanul ír.
De milyen a jó szavaló? Milyen a jó versmondás? Napok óta erőteljesen foglalkoztat a kérdés. Az egyik lehetséges válasz: akin/amin átsüt a személyiség. (Maga a vers is attól jó, ha jó – egyebek mellett.) Még azt sem állítom, hogy a szavaláshoz szép kiejtés, tanult hangsúlyozás szükséges. Nem árt persze, de a személyiségen áll vagy bukik minden.
Pár éve késői tévéműsorra kattintottam. József Attila-verseket mondott egy nehéz beszédű férfi, akinek minden szó kiejtéséért meg kellett küzdenie. Először csodálkoztam, miért tesznek ilyet műsorba. Aztán odaragadtam a székhez. A versmondót valamilyen baleset érte, kómából gyógyult fel, újra tanult beszélni. De a sérülés csomóitól nem sikerült szabadulnia. És mégis! A képernyőn átjött a csoda.
Vajon a szokatlan helyzet, a versmondó egyedi tragédiája égette belém olyan erősen azt az élményt? Nem. Azt hiszem, inkább a személyiségének ereje.
Azt a versmondót Madaras Józsefnek hívták.
2009. 03. 25., 16:08
Ugyan Gyuszi, miért lennél kis hitű? Meg van mindened, hogy jó zsűritag legyél! Te már érzed, amit más még meg sem fogalmaz magában!
Jó munkát!
2009. 03. 25., 23:05
Köszönöm, Freewolf!
2009. 03. 26., 16:41
Amondó vagyok, a Kányádi meghatározásánál klasszisokkal jobb a Kosztolányié: “A vers föltámasztása papírsírjából”. Ez már valami!
Voltam már zsűritag szavalóversenyen. Izgalmasnak találtam. Ugyanakkor nyomasztó volt, hogy a különböző kategóriákban legfeljebb egyvalaki juthatott tovább vagy lehetett győztes. (Nem szeretek csalódott arcokat látni magam körül. És ez nem egyéni szocprobléma.)
Nincsenek kétségeim, a feladatot megoldja J.Gy., hisz maga is versértő, versművelő ember. Szavalni még nem hallottam, de ami késik, nem múlik. Sörök kérdése… Leginkább a saját versének előadására volnék egyszer kíváncsi. Ő hogyan értelmezi a sorokat. (Akasztottak már hóhért nem egyszer a magyar irodalomban. Gondoljunk csak Weöres Sándorra, Pilinszkyre stb. Magánvélemény: Weörest kész gyötrelem hallgatni.)
Javasolhatom a Ki Mit Tud?-ok óta bevált kulcsmondatot J. Gy.-nek? “A zsűri nehéz helyzetben van.” Kezdje ő is így az értékeléseit. Garantáltan bejön.
2009. 03. 26., 18:17
Ejnye, Gyula! Gondolom, csak szerénykedsz… Én el tudlak képzelni még egy országos
tv versmondó-verseny zsűrijében is!
Úgy bizony!
2009. 03. 26., 22:06
Azt a címet adtad, Gyula, a mai beírásodnak, vers, mondás, személyiség. Mennyivel jobb lenne ez a cím a tehetségkutató versenynek is! Miért kell bulvárosodni akár csak a címmel is? Megavers - erről mindenkinek először a megasztár jut eszébe, és csak utána, hogy vers. Nem kellene összemosni az irodalmat a szórakoztató iparral. A feladatot - bár én nem tudom Budapesten követni - biztosan kiválóan megoldottad, és biztosan találkoztál olyan fiatallal, akiből remek versmondó lesz, ez persze jó. De én azért a versek, a kultúra, az irodalom iránti tiszteletből nem neveztem volna Megaversnek a vetélkedőt.Egy kicsit az én szememben ez a vers lealázása.
2009. 03. 26., 23:01
Szindbád, köríthetek, hogy megtiszteltetés, meg ilyesmi, de valóban nyomasztó dönteni emberek továbbjutásáról, főleg ha gyerekek, fiatalok. Ott ültem, figyeltem nagyon, hogy mit mondhatok az adott versmondóról, általában ketten értékeltünk egy versenyzőt, de ilyen zsűrizéskor két lehetőség van. Vagy tök ősznite az ember (mint ahogy a döntéskor próbáltuk képviselni a vélemyényeinket, s ugye nem biztos, hogy az kerül be, akit én is gondoltam, de ez természetes – a zsűri dönt, öten voltunk, s társak nagyon tiszteségesen álltak hozzá, érveltek…), szóval vagy őszinte az ember, vagy udvarias. Döntse el ki-ki, ha megnézi, hogy őszinték vagy udvariasak voltunk. Nekem van persze tippem.
Jók voltunk, jók és engedelmesek, ugrik be egyi Csoóri-sor… Ott állnak a gyerekek a reflektorfényben, kamerák, rengeteg ember, s kezdjen el kötözködni a zsűritag?
Nehéz ilyenkor érvényeset mondani egy produkcióról. Én például folyamatosan azon töprengtem, mitől jó a versmondás. És arra jutottam (a személyiséget ragozom), hogy bizony a hitelességtől, attól, hogy elhiszem a szavalónak, amit mond. Hogy érdekel, amit mond. A versmondóknak vannak eszközeik. Tanítható fortélyai. De a lényeg az, hogy érdekel-e, leköt-e, elhiszem-e, amit a verselő mond. És bizony gyakran előfordul, hogy akkor se hiszem el, ha maga versmondó elhiszi, átéli, megcsinálja. És ezzel még csak nem is azt mondom, hogy az én készülékemben van a hiba. Ha hiba, ha egyáltalán, ha…
2009. 03. 26., 23:07
Tegnap pl. a szomszéd helyiségben szólt a rádió, s megismertem Pilinszky hangját. Nagyon szeretem, ahogy mondja, én szeretem, amikor a költők mondják a saját verseiket. Pár hete Weörest is adtak, épp Márai Naplója után, azokat is szívesen hallgattam.
Ja, a szavalóversenyeken van egy gyakori hibája… Az indulók olyan ismert verseket választanak, amiket már mások (pl. Latinovics…) hangján hallunk. S az összehasonlítás, ugye.
2009. 03. 26., 23:12
Igen Cili, a szórakoztatóipar sok mindent maga alá temet. Persze lehet azt is jól csinálni. Mármint a cirkuszt is, meg a temetést is…
2009. 03. 27., 12:58
Salve!
Változás: Az előző levelemet moderálták (cenzúrázták?), éppen úgy, mint a legelső blogbejegyzésemet.
Nem célom Jenei Gyulával polemizálni a kultúra megítélésében, ugyanoda fogok ugyanis jutni, amit már ő napokkal korábban kifejtett…..
Ahány ember, annyiféle megítélés létezik a szórakoztatóipar, a popkultúra és az elitkultúra közötti megítélésben. MIndenki véleményét tiszteletben kell tartani, azét is, aki művirágokkal díszíti a lakásást. Neki az tetszik. Privátszféra, hogy kinek mi tetszik.
Egyébként meg végtelenül széles az esztétikai skála, és nagyon nehéz határokat húzni, néha szinte lehetetlen.
Igazi jó műalkotás (csak az Isten tudja igazán, hogy miért) kelendő mind az irodalomban képzett, pallérozott, magas esztétikai ízléskúlturával, -igénnyel rendelkező befogadó, mind az egyszerű ember számára. Erre példák sorát tudnám említeni.
Magam is sokszor elgondolkodom azon, hogy van egy szakmám, és ez (szerencsére) társul valamiféle belső késztetéssel, indíttatással, ihlettel, akarattal, írói ösztönnel, predesztinációval, szóval valami ilyesmivel, akkor az ember elkezd gondolkozni azon, hogy mit is kezdjen mindezekkel. Mert egy jó kenyérsütő is elkezdi igazítani a termék gyártását az igényekhez. Ha pénzt akar látni belőle. Variál. Van 3-4 regénytémám, s kerek éve vívódom, milyen legyen a stílus, a beszédmód…., hogy a pusztán szórakozni akarót is megszólítsam, de rendelkezzen olyan többletjelentéssel, üzenettel, ami miatt érdemes elolvasni, amivel gazdagítom az olvasómat, meg szórakoztatom is. Ugyanakkor egyetemes morális és gondolkodásbeli értékeket is hurcoljon a mű magában.
(Pilinszy és az “aranykorban” alkotó művészek kikerültek a középiskolai tananyagból, nem kötelezőek.
Így nagyon elképzelhető, hogy nem fognak a mai gyerekek felnőttkorukban velük találkozni.)
Visszatérek Závadához (elnézést Író Úr, de nem árt a reklám), a könyve beszélgető-regény, Mo. szellemi térképe rajzolódik ki benne az adott korban, mindez néhány ember érdekfeszítő sorsában megjelenítve. Persze, van benne erotika is. Emberi dolog. Metaforák nyelvén! Bámulatos írói megjelenítésben. A blogba írtam is egy részeletet. Azt, amelyiket nyelvi sűrítés példájaként be akartam emelni egy esszémbe. De kihagytam. Véletlenül sem mertem vállalni a kockázatot, hogy Jenei visszadobja a megírt esszét.
Sajnos az esszé (Nemzetieskedés és idegengyűlölet) az interneten takarásban van, nehezen hozzáférhető. MIndenféle bóvli föllelhető, szinte tolakodóan, ez elég problémásan.
Bestsellerek?
Ha egy csipetnyi esztétikai igénnyel rendelkezik egy könyv, akkor nosza, felőlem mehet. Mehet (előző blogjegyzetben kifejtett véleményemet megtartva a könyvről) a H. Potter is! (Csak az a kár, hogy nem én írtam) Mert kelendő, mert mégiscsak, a fenébe is, ha kölönösebb esztétikai élményt nem is, de mégiscsak nyújt sokféle élményt, egyébként nem lenne az olvasottsági lista élén.
És.érdekelt az előző blogbejegyzéseim azerint is, mennyiben lehetne megvalósítani egy internetes blogregényt, ami kelendő lenne…. Melyben kirajzolódna a mai szellemi térkép is, gondolkodásmód is stb.
MIért, a pénz az semmi, Ady, segítség!!!!
vale:
bm
2009. 03. 27., 14:52
Nyilván ízlés kérdése, hogy szeretjük-e hallgatni a költőket saját verseik szavalásakor vagy sem. J.Gy.-nek tetszik Weöres Sándor hangja, beszéde, nekem nem. Nem akarok magamra haragot zúdítani, de muszáj kimondanom: sajnos őt (W.S.-t) eléggé rossz orgánummal verte meg a sors. A verseit monotonon “szavalta”. Nekem nem jön be. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy irodalomtörténeti értéke van Weöres versmondásának. Bárcsak megmaradt volna József Attila hangja is az utókornak. (Amikor a rádióba hívták szegényt, épp áramszünet volt. Sosem tudjuk meg, milyen volt az ő orgánuma. A leírások szerint meleg baritonja volt. Elnézve a fényképeit, az ádámcsutkája is erről tanúskodik.)
Továbbra is él a kérdés: J. Gy.-t mikor hallhatjuk szavalni? Természetesen a saját verseit.
2009. 03. 27., 16:06
Igen Szindbad, Kozmucza Flóra jegyzeteiből tudjuk, hogy József Attilának nagyon kellemes, bársonyosan mély hangja volt. Ezt akkor figyelte meg K.F., amikor először találkozott a Költővel, amikor Rorschach-tesztet töltetett ki vele. (József Attila boldogtalanságának egyik okára is választ kapunk Flóra másik megtapasztalásából, amit ugyanezen a szöveghelyen olvashatunk.)
És valóban nagyon sajnálatos, hogy nem maradt fenn a hangja.
bm
2009. 03. 27., 16:36
Milyen sajnálatos, hogy Kozmutza Flóra a könyvében (amely természetesen Illyés Gyula halála után négy évvel jelent meg) mentegeti magát József Attilát illetően. Nekem szánalmas egy kicsit.
2009. 03. 27., 19:20
Én nem szeretnék zsűrizni, illetve nem tudnék,legalábis objektíven nem.
Személyiség, személyiség, személyiség, személyiség,szerintem ez a versmondás lényege és nem igazán maga a vers.
Lehet, hogy nemcsak a versmondásnak ez a lényege, hanem minen dolognak, ami a világon történik.
Bocsika, elkanyarodtam a témától.
2009. 03. 27., 20:06
bm! Azt írod: “Az előző levelemet moderálták (cenzúrázták?), éppen úgy, mint a legelső blogbejegyzésemet.”
Én nem cenzúráztalak, és (legjobb tudomásom szerint) ezt senki nem is tette (tehette) meg. Ellenben klasszikus kabátlopási szituációt teremtettél. Lelked rajta!
Azt írod: “Véletlenül sem mertem vállalni a kockázatot, hogy Jenei visszadobja a megírt esszét.” Mit akarsz ezzel “sejtetni”? Ha valami gondod van velem, jelezd! Ne a sorok mögé satírozd, ha valami bánt. Ismered az e-mailcímemet. jgy
2009. 03. 27., 20:11
pjudit, igen, napok óta ezt hajtogatom én is: személyiség. Benne van minden versben, szavalásban, leírt sorban, sorok között. “Jelenvalóan mindenekben…” Szeretettel: jgy
2009. 03. 27., 20:53
Erre a hangnemre nem tudok miként reagálni. Sajnálom.
bm
2009. 03. 30., 09:15
Tisztelt Jenei Úr!
A Megaverssel kapcsolatban szeretném megkérdezni,hogy ön szerint az első elődöntőben melyik versenyzőnél jött “át” a személyiség.Pl. a Szabolcs értékelésénél nem fejezte be a mondatát, nyitva hagyta.(vagy mindenki döntse el)Én szeretném tudni a mondata végét. Köszönöm
2009. 03. 30., 13:20
Kedves vt, igaza van. Magam is tudtam, hogy nem fejeztem be a gondolatot, Azt reméltem abban a pillanatban, hogy a befejezettlenség is jelent valamit. Mondjuk azt, hogy túl sok jót nem tudtam volna mondani a versmondásról. Korábban, ha zsűriztem, és valamiért nem tetszett a szavaló telljesítménye, négyszemközt mondtam el neki.
Különben jelentős vita volt a zsűriben, az én három jelöltem közül egy jutott be. Hogy kik voltak a jelöltjeim, azt nem árulom el, de szurkolok, hogy valamelyiküket a közönség visszaszavazza.
2009. 03. 30., 19:25
A 168 óra című lap szlogenjét alapul véve: már négy napja nem kapok választ arra, hogy mikor hallhatjuk J. Gy.-t a saját verseit szavalni.
2009. 03. 30., 19:44
3-án Debrecenben, 8-án Kunhegyesen lesz estem, vagy inkább délutánom.
De neked, ha találkozunk, olvasok fel… Csak nehogy csalódj!!
2009. 03. 30., 20:03
Köszönöm!