Felolvasás utcazajban
L.-nek nevezem, mert nem így hívják. A főtéren találkozunk – hűvös szél fúj, de a tavaszt már az időjárás-jelentésben jósolt hóesés sem tudná letagadni. L. messziről mosolyog, gesztikulál: ebből beszélgetés lesz. Van két perced, kérdezi. Kigombolt dzseki rajta, két kézzel tapintja ki, melyik ingzsebében van a szemüvege. Na, ebből felolvasás is lesz. Nincs nála táska, semmi. Gondolom, előhúz a zsebéből majd egy papírlapot, de nem, nagy zsebe van, kockásfüzetet kerül elő. A gyűrött borítón nemes egyszerűséggel a felírás: könyv. L. olvasni kezd. Árad, ömlik a szöveg, csapong. Lírai lendülettel írt sorok. A létezés miértjeit firtató kérdések, amelyek igencsak megvannak mindenkinek. Csak hát a válaszkísérletek! És a lényeg: a forma. A csomagolás. Ismerős megy el mellettünk, odaköszönök neki. L. láthatóan kizökken. Ne félj, mondja, nem olvasom fel az egész füzetet. Tényleg hamar a végére ér. Na, milyen, vigyorogja szélesen, gyors visszajelzést várva. Egyszer hallott szöveg, utcazaj, figyelemelterelő körülmények. Ebből se lesz műbírálat. De azért elbeszélgetünk. Meséli, a másik munkáját félretette, ahhoz idő kellene, nyugalom, minden félmondat patikamérlegre tétele. Most ezzel próbálkozik: amolyan asszociációs próza.
Tudják, hányan írnak? Verset, novellát. Amikor tanárként kezdtem dolgozni, rádöbbentem, hogy a középiskolások többsége próbálkozik vagy próbálkozott szépírással. Ha valamelyiküktől blöffből megkérdem: verset írsz vagy prózát, a leggyakoribb válasz: honnan tudja, tanár úr.
Mióta az Eső című lapot szerkesztem, azt is tapasztalom, hogy felnőttek is sokkal többen írnak, mint feltételeznénk. Van, aki naplót, más verset, s olyan is, aki élete hordalékát építi be novellákba. Vagy regénybe. Harmincévesek, ötvenesek, nyugdíjasok. Tanárok, munkások, vállalkozók. Az ihlet, a becsvágy nem válogat. Ismerősök szólítanak meg: te, van egy barátom/barátnőm, írogat. Megnéznéd? Vagy: már régen szólni akartam, írtam néhány verset, dalszöveget, szösszenetet. Ki mit mond. Rendszerint kerül hozzá történet is az érzelmi viharról, élethelyzetről, amely tollat vagy klaviatúrát ragadtatott az illetővel. Esetleg azt mondja, régi dolgok ezek, még húszévesen csináltam. Találkozom nagyszerű történetekkel, stílusvillanásokkal, de többnyire nem akar összeállni a mű olyanná, amilyenek gazdája szeretné. Ám vannak üdítő kivételek, gyöngyszemek. Most is. Húsz éve ismertem egy fiút Karcagon. Meg a baráti körét. Akkoriban kerültek ki a gimnáziumból. A srácnak egyetlen versét olvastam. Állítólag nem is írt többet. De az a legtöbb irodalmi lapban megállná a helyét. Három hete meg abból a baráti társaságból jelentkezett egy másik fiú. Fiú? Na, jó, azóta eltelt húsz év. Két novellát küldött. Az egyik benne lesz a jövő héten megjelenő Esőben. A másik is benne lehetne.
Néha megdöbbenek, milyen sokan írunk. Jól vagy rosszul. De miért? A sikerért, mások elismerő szaváért? Játékból? Mint a kisgyerek a kockákból, mi szavakból rakosgatjuk össze a világ egy számunkra fontos darabkáját. Miért írunk? Pénzért? Öndokumentációt gyártva a halál ellen?
Különben L., akit nem így hívnak, kitűnően ír.
2009. 03. 20., 10:34
Hasonló, sőt pikánsabb tapasztalataim vannak ezen a téren nekem is. Annyi dilettánssal találkozni… Tényleg, mi ez az íráskényszer? Mi késztet ennyi embert valami megörökítésére? Egyáltalán: miért születnek az emberben kérdések? Miért akarom én azt tudni, mi lesz 100 év múlva? Mi volt 10 ezer éve? Mi egy betegségnek a lefolyása? Miben halok meg? Miért élek? Szeret-e az az illető? Mi szüli a kérdéseket? A kétely? Bizonytalanság? Amikor írni kezdtem verseket - még én is, aki nem hallom a ritmust, dallamot!!! - saját szórakozásomra írtam. Később lett, csináltam belőle feladatot, majd a küldetés pátoszával öntöttem le, mintegy mentegetve gyengeségem…Mert gyengeség ez! Ki a seresüvegnek, ki a tollnak, számítógépnek nem tud ellenállni… És jó, ha még csak magának tartja! Node akkor meg mi lenne a többi, szintén kíváncsi olvasni szeretőkkel?!!
2009. 03. 20., 13:22
Jaj, Jenei, Ön vajon hogyan válaszolna erre a kérdésre?
2009. 03. 20., 13:36
Tella, én még gondolkozom a válaszon!
2009. 03. 20., 13:37
Ma MÉG TÖBBEN, mint akár négy-öt éve, Gyula, ma már egész szövegfolyamokat gyártanak, ui. ott van pl a Blogter (www.blogter.hu), a Blogerek korunk grafománjai, írnak és írnak, az egész világot teleírják, és nem is feltétlenül rosszul, teszem hozzá nyomban, ezért sem féltem én annyira Gutenberg galaxisát, mert azt vettem észre, a világ- és öndokumentáció korát éljük ebben a kibertérben, igen, ez lehet a válasz a kérdésedre, amelyre válaszoltál is, egyszerűen ott munkál az emberekben a “szeretném magam megmutatni” adys kényszere, egyfajta exhibicionizmus, a “lelki pornográfia” kifejezést jómagam is túlzásnak vélem, de akik írnak, mindenképpen kicsit önmutogatóak és narciszoidak is, enélkül talán írás sincs!…
2009. 03. 20., 14:18
Kedves Pé,
az utolsó mondatodba kapaszkodok(m): nemcsak írás nincs, élet sem ezek nélkül az önmutogató gesztusok nélkül. . Ha valaki beül egy kocsmába, és mesél, viccet, torténetet, bármit, ahogy ott kialakul a beszédfolyam, az lényegében ugyanaz, amit mi csináink itt. Akik írnak. Gépre, papírra, Legfeljebb, ott egymás szemébe tudnak nézni az emberek, lefolyik a torkokon némi alkohol, amely a vitakedvet is csiholhatja…
2009. 03. 20., 17:08
A blogbejegyzések mellett van egy-egy üres ikon, gondolom, a fotók számára. Jó lenne látni, kivel beszélgetünk ebben a virtuális kávéházban.
bm
2009. 03. 20., 18:02
Nagyon ragaszkodna a fotóhoz, kedves bm? És ha csalódás érné?
2009. 03. 20., 21:55
Nedudgi, legyűröm női kíváncsiságomat, maradjunk ebben a virtuális kocsmában (vagy kávéházban) eszmei, szellemi lények, győzzön a bevált szlogen: jól csak a szívével lát az ember.
* * * * * * * * * * * * * * *
Hogy mennyire igaz!? A blogban sokkal többről van szó, mint szimpla gondolatcseréről. Érzékelhetők a lelki rezdülések, a védelmi bázisok, a különbözőségekben felsejlő hideg, rideg, kimért, világűrnyi távolság. Kitapinthatók a revans-virtusként tudatosan működtetett (hol erőteljes, hol árnyalt, hol sejtelmes) lelki-szellemi karcok. Érzékeljük a másik ember személyiségét is. Arc és tekintet nélkül is. Jelenlét nélkül is. Fotó nélkül is.
Nem hiszem, hogy bárkire neheztelni kell(ene) azért, mert nem egyezik a véleménye az enyémmel , a tieddel, az övével…
M. Aurelius egyik mondása jut eszembe. Valahogy így szól: Mondd a vasnak, legyen fa, nem lesz azzá. Amire rendeltetett, az lesz saját szubsztanciájának meghatározója. Így van ez az ember esetében is.
bm
2009. 03. 21., 06:51
Kedves bm! Ha ennek a szellemi kávéháznak a kitalálója, működtetője, Jenei Gyula barátunk úgy dönt, hogy fényképpel nyilvánuljunk meg, nosza, legyen! Nem vagyok ellene. De fotó nélkül izgalmasabbnak találom a gondolatcseréket.
Nem ismerjük egymást, de a mondataink elárulnak bennünket: ki érzékenyebb az átlagnál, ki tűri kevésbé a csipkelődést, ki érvel a többiek számára is elfogadhatóan stb. Fontos persze az is, hogy észrevegyük: mindenkinek sajátos a humora. Ha a másik nincs ránk hangolódva, eltérő az ingerküszöbe, akár bántásnak is veheti a szimpla ugratást.
No, száz szónak is egy a vége: a mondataiból is tapasztalom, kedves bm, hogy Ön egy olvasott, művelt nő. És ez a lényeg. A külső? Ezek után számít?
2009. 03. 21., 11:10
Persze, jgy új könyvének a címe lehetne:
Szellemi kávéház
bm
2009. 03. 21., 15:44
Nedudgi, s nemcsak szellemi bunyók, hanem szép szerelmi szál is kellene a könyvbe, némi ármánykodással, hogy majdan kelendő legyen.
De előtte meg kellene innunk a pertut, nem gondolod?
Én valami nemes nektárt, kevés ambróziát kérek hozzá. Te tudsz-e ideanimálni valami pohárféle ikont, ligatúrát, bármi ilyesmit??
bm
2009. 03. 21., 17:11
Köszönöm, kedves bm! Megtiszteltetésnek veszem a felajánlott tegeződést. Szívesen meg is innám veled a pertut, de nem Szolnokon élek. A másik bánatom: a számítógépes világot csak felhasználói szinten ismerem, képtelen vagyok animálni ikonokat. Vérzik is ezért a szívem.
Mindazonáltal most jelképesen koccintok veled. Egészségünkre!
2009. 03. 21., 19:04
Koccccc, csirió, ó, egészségünkre!
:-))))
bm
2009. 03. 22., 19:29
Mondom én, Narcisuss mozgat itt bennünket, kép is kéne, még mit nem, oszt aztán nemcsak gondolatokkal, de kép-másainkkal is bűvölnénk egymást!:)… Ami engem illet: szép is vagyok, okos is, szerény is!… Gyulának meg szobrot kellene emelni mihamarabb, javaslom a városvezetésnek (még a jövő évi parlamenti választások előtt:)), aztán abba is hagyhatja a blog- és versírást!… Nos, Gyula, tetszik az ötlet?…
2009. 03. 22., 20:37
Oly sok kedves ötleted van, kedves Pé, nem is tudom, melyikre kérdezel…
2009. 03. 23., 08:14
Itten kérem netszerelem szövődik bm és nedudgi között, csak a vak nem látja. Tarthatnám a gyertyát?
2009. 03. 23., 14:26
Kukkolnál máris észbontó?!
Csak megragadtuk a lehetőséget - nedudgi és én - a virtuális évődésre. Jobb lett volna, ha bunyózni kezdünk vagy két vállra ….. Volt, hogy egész nap csak ketten látogattuk a szellemi kávéház eme részlegét. Igaz, Nedudgi? Oldottuk a feszültséget.
bm
2009. 03. 23., 15:32
Kedves bm, azért aznap is többen voltatok a kávéházban, legfeljebb nem mindenki kért papírt és tollat
2009. 03. 23., 17:26
Azt gondolom, kedves észbontó, hogy a gyertyát tarthatod… minél közelebb a szellemedhez, hogy világosodjék meg. A gyertyalángnál talán feltűnik majd, hogy két ember - jelenesetben egy férfia és egy nő - azért szimpatizál egymással, mert a gondolkodásuk, a világról alkotott véleményük hasonló. Amúgy pedig vélhetően sohasem látták egymást. Sorra vettem ugyanis a bm monogramú női ismerőseimet - beleértve Bűnbánó Magdolnát és a Boldogságos (Szűz)Máriát is, de igazából nem jutottam zöld ágra… Ettől függetlenül örülök, hogy együtt netezhetek bm-mel, hogy olvashatok tőle. Talán majd egyszer róla is…
2009. 03. 23., 17:28
Bocsánat a gépelési hibákért, kapkodtam: tehát “jelen esetben” és “férfi”, nem pedig férfia.
2009. 03. 24., 08:12
bm-ke, kukkolni jó - ha hozzáedzik tüzes szív-kohók ifjú vitézlők lengeteg szívét…
2009. 03. 24., 15:55
…észbontó, neked is örülök…
bm
2009. 03. 24., 20:22
Boldoggá tettél, bm! Azok után főleg, hogy a “két vállt” emlegetted… (”Jobb lett volna, ha bunyózni kezdünk vagy két vállra …..”) Ez felettébb izgalmas, mit ne mondjak, egyenesen erotikus…
Bocsesz, nedudgi, amiért flörtölök a netnőddel!
2009. 03. 24., 21:26
Kedves észbontó, maradjunk intellektuális síkon, egyébként sincs más választásunk.
(Mielőtt bármit írnék, hadd jelezzem, Nedudgi igazi lovag. A szavak mögött is olvas, tudja, mi a humor, mi az évődés, mit kell komolyan vennie.)
Téged viszont nem ismerlek, annyit tudok, hogy vehemens vagy, és nincs a lelkedben harmónia. A kettő összekapcsolódik….Erről ne többet!
És most szeretnélek tesztelni.
Ejnye, csak a fantáziádat!
Egy Závada-könyvet olvasok, s most éppen férfi gondolkodásról van szó.
Mit jelent egy szó?
Idézek.
“MInt amikor először járt a Lidón, s az alkonyi parton egyszerre ismerkedett meg egy helybéli lánynak és a tenger gyümölcseinek az örömeivel - s ahogy ott széttárja a kis osztrigáját, megcsapja az illata, belemeríti az arcát, szürcsölni és harabdálni kezdi, hát roszog! Szóval a berlini lakótárs…”
Ne az idézet sűrített nyelvezetésre figyelj…, hanem a kérdésre: Mit jelent a roszog szó? Hogy mondanád más szóval.
(Jelzem, azért a helyes választ én tudom.)
Na, férfi, hadd lám csak!
bm
2009. 03. 25., 11:07
Köszönöm bm a rólam írottakat! Ez kedves volt tőled. Szinte olvadozok. (Remélem, ebbe az ártatlan mondatba észbontó “barátunk” nem köt bele. Neked nincs olyan érzésed, hogy szórakozásból provokál bennünket? Akkor érzi jól magát, ha fortyog körülötte minden. A tévedés joga fenntartva. Többet nem is óhajtok erről írni, mert csak idő kérdése, és kapom tőle a gyomrosokat.)
Egyébként tetszik a teszted! Bevallom férfiasan, nekem csak tippjeim vannak a “roszog” szó jelentésére. Az imént megkérdeztem egy tótkomlósi származású kollégámat. Hihetetlen, de még nem is hallotta a szót. Mivel ő szlovák anyanyelvű, elárulta, hogy nincs ilyen szó a szlovákban. Nevetni fogsz, kedves bm, a múlt hét csütörtökén összefutottam Závadával az Arctalan árnyak című, Tótkomlósról szóló film vetítésén Pesten. Ha tudom, milyen feladványra készülsz, esküszöm, megkérdeztem volna tőle a helyes megfejtést. Mindenesetre kíváncsian várom észbontó reagálását. Aztán őszintén kiterítem a lapjaimat én is.
Amúgy pedig kíváncsi volnék az ide írogató férfitársaim véleményére is. Ha megengeded, kedves bm, megszólítom őket: barátaim, nektek mit mond az a szó, hogy roszog? Nyilván ügyelve a szövegkörnyezetre.
2009. 03. 25., 11:16
észbontó! Nem tudom megakadályozni, hogy flörtölj. Elnézve azonban bm reagálását, az esélyeid, úgyszólván, nem túl biztatóak…
2009. 03. 25., 13:45
Nedudgikám, az is lehet, hogy észbontó a feladvány nehézsége miatt elbujdokol.
(Észbontó, gyere vissza, majd csak besegít valaki!!!!)
Ha jön, bele fog kötni az ártatlan mondatba is.
Heccből, viccből, ugratásból, szórakozásból, a téma miatti érdeklődésből, meg ő az ármány szerepét is hordozza most magában.
Nedudgi, az vesse rá az első követ, aki nem azért jön ide, hogy gondolatot cseréljen, és közben kicsit kikapcsolódjon, ahogy Jenei mondta, jól érezze magát, a kívül hagyja a gondokat stb.
De nedudgi, még nincs meg a válasz!!!!
Talán majd pé, bízom benne.
bm
2009. 03. 25., 14:20
Képzeld, kedves bm, pár perce volt nálam az Arctalan árnyak című film producere. Megkértem, hogy hívja fel Závadát (aki egyébként jó ideje nem Tótkomlóson, hanem Pesten, a Ráday utcában lakik), és kérdezze meg tőle a roszog szó jelentését. Ha minden igaz, még ma délután tudni fogom a pontos választ.
Most látni vélem magam előtt a soha nem látott arcod, kedves bm, amint összevonod a szemöldököd, s azt dünnyögöd magad elé: ez így nem fair! Bizonyára igazad van. De a segédeszközöket nem zártad ki a játékból - úgymint a számítógépét, a telefonét, végül pedig a közönségét.
2009. 03. 25., 14:41
Hívtál, bm-ecske! Itt a válasz: roszog=csikorgó hangot ad. Pl. roszog a homok a fogam alatt.
Végül ajándékba kapsz tőlem két verset. Látod, milyen aranyszívem van.
A tölgy
R o s z o g az avar talpam alatt,
rozsdafa nyílik arcom előtt,
lombfátyol legyez ónos felhőt.
Harmatot harapni zsenge falat.
Erdőcsend őszi gallyon penget,
megrezdül lankamélyi horpasz,
csermely felett a tölgy már kopasz.
Büszke törzsén ága integet.
Magányos ő, mint kósza sétám,
magasul… talán az ég hívja.
Igézőn néz le rám, bölcs-némán.
Emberöltők rém harcát vívja,
míg jő a fűrészfogú sámán.
Addig időnk erébe írja.
A koponyám csúcsáig ér
Nagy sivatagi oszlopok.
Felettük üres és fehér.
R o s z o g a fogam közt a tér,
csigolyáimban a homok.
Emelkedem és szikkadok.
A koponyám csúcsáig ér.
Ami lehetne a tenyér,
valami malomkő forog.
Szemem mögött is csillagok.
Milliónyi szikra a vér.
Macska szájában az egér,
a sajgó boltozat vagyok.
Azt hiszem, összeroppanok.
Viszi a tüdőmet a szél
2009. 03. 25., 16:06
Kedves bm! A producer barátom végül is villámpostán érte el Závadát. Íme, az író válasza. Úgy tűnik, észbontónak igaza van.
Egy másik apróság, ami hasznos lehet: ha valaki nem tudta volna Závada e-mail címét, most láthatja, elrakhatja.
—– Original Message —–
From: “Závada Pál”
To: “Bubryák István”
Sent: Wednesday, March 25, 2009 3:21 PM
Subject: Re: válasz
Kedves István,
most látom, nincs benne a szótárakban, azt hittem, ismertebb szó - én
régóta ismerem, használom, azt jelenti, hogy finoman csikorog az ember
foga alatt: tényleg mint mikor homokos pl. a rosszul megmosott saláta
vagy kagyló.
Egyébként nézd meg a http://www.barkaonline.hu honlapot!
Üdv: Závada
2009. 03. 25., 16:14
Bocsánat, valamiért nem ment át, tehát: Závada Pál”
2009. 03. 25., 16:16
Nedudgi, észbontó egyszerűbben jutott hozzá az információhoz.
Begépelte a google-ba a szót, s rákattintott a harmadik linkre (ha jól emlékszem), nos ott azonnal eljutott egy web-oldalhoz (fullextra.hu), ott meg az “Amatőr Irodalmárok Klubja” van, s a verset, mely valóban nagyon igéző, s melyben e roszog szó is van, egy amatőr írhatta.
Az az út a kedvesebb szívemnek, ahogyan te jutottál az információhoz.
bm
2009. 03. 25., 16:22
észbontó, Te tényleg az vagy, észbontó; mikor megláttam a válaszodat, majdnem lementem hídba.
Muszáj volt belegázolnod nedudgi egójába. Ő nem a gép segítségét kérte. Ez lett volna számára az utolsó segédeszköz. Ez túl egyszerű, fantáziátlan megoldás. Ő bevont másokat is a”játékba”.
Most elképzelhetően revans készülődik leheletfinoman megcsorbított , büszke lelkében, s előbb vagy utóbb sor fog rá kerülni.
bm
2009. 03. 25., 16:28
Bubryak Istvánt?
2009. 03. 25., 17:16
Kedves bm! Bubryák István a barátom, jelenleg filmproducer. Nemrég együtt dolgoztak Závadával az Arctalan árnyak című dokumentumfilmen, amelyet az író jegyzett szövegileg. (A mozi arról a fényképész Weisz családról szól, amelynek tagjai a két világháború között megörökítettek minden fontos eseményt, embert Tótkomlóson. Mígnem elhurcolták őket Auschwitz-ba.)
Ha ismered Bubryákot, akkor lassan szorul körülöttem a hurok: már csak egy ugrás, és megfejted a személyem.
2009. 03. 25., 18:23
nedudgi, olvastam Bubryák nevét a Závadával készült interjúnál (a fotón Závada és az unokája), Závada legújabb könyvéről kerestem volna valamilyen anyagot, ez még tavaly volt…
Bubryák neve tehát innen volt - valószínű - ismerős.
Tőle tehát nem érdeklődöm.
És te? Csak sejtésem van, hogy ki lehetsz. Afféle női megérzésből , siílisztikai ráérzésből….
Paff? Én nagyon szerettem. Megvan nekem a szövege is. Nagy-nagy és igaz barátságról szól. Tudod-e énekelni??
2008 márciusa meghatározó határkő volt-e az életedben?
Ha a két kérdésre igen a választ, akkor tudom, jó-e a tippem.
bm
2009. 03. 25., 19:13
Kedves bm! Biztos vagyok benne, hogy nem ismersz. Szerintem sohasem találkoztunk. (Kezdek szorongani, amiért nem az vagyok, akire tippelsz, és majd csalódást okozok, ha egyszer… Mert mint tudjuk, addig jár a korsó a kútra, míg be nem vezetik a vizet.)
Nem rémlik, hogy 2008 márciusában valami rendkívüli történt velem. A kedvedért meg hogy megnyugtassam magam, elővettem a tavalyi naptárt, és fellapoztam. Március 4-én levelet írtam a nagybátyámnak Debrecenbe, 7-én tárgyaltam Sándor Klára, Herényi, Garai, Lázár országgyűlési képviselőkkel, 14-én tüdőszűrésre mentem, aznap egy kanna villányi bort hoztak nekem. 19-én gyomortükrözésen voltam (nem kívánom senkinek!), a leletekért pedig másnap slattyogtam be a kórházba. Ezenkívül néhány pénzügyi kiadást is felróttam magamnak, de ezek tényleg érdektelenek.
Szóval semmi különös.
Énekelni nem nagyon tudok, bár régebben sokat énekeltem. Ma már csak a fürdőszobában a zuhany alatt, meg ha biciklizek a városban. Ilyenkor kényszert érzek a dudolásra.
És Te hol élsz, kedves bm?
2009. 03. 25., 19:58
Kedves nedudgi, tudom, hogy várod a választ.
De!
Észbontó is kukkolhat valahol.
Ugye, észbontó?
Meg még ki tudja hányan várják, lesik ezt a történetet.
Nem érzed a figyelem nagy csöndjét körülöttünk?
Ha most korsós nő képében elidulok a kútra, tuti, ott lesz valahol - mondjuk - észbontó.
Kíváncsiságból.
Valami kerülő utat kell választanom, a megoldás megtalálására alszom egyet.
Lassan én is elkezdek szorongani, miután elolvastam az előző leveleidet.
bm
2009. 03. 26., 04:57
Tagadjátok, hogy turbékoltok, bm és nedudgi? Minden sorotokból árad a másik megismerésének mohó vágya. Ebből ágy lesz, akárki meglássa…
Feszülten figyeljük a végkifejletet, ezért van csend körülöttetek, galambocskáim.
Ajánlhatok fogadást a többieknek? 10 az 1-hez, hogy bm és nedudgi ágyban végzi. Ki állja?
2009. 03. 26., 13:08
Észbontó, nincs valami észbontóan jó ötleted a helyzet megoldására?
Nagy amorózó vagy ámorozó lehetsz, kizárt dolog, hogy nincs valamilyen javaslatod.
Jutott eszembe néhány ötlet, de sorra eldobtam.Ha például kiírom az e-mail-címemet, akkor honnan fogom tudni, melyik nedudgi levele, melyik álnedudgié.
Ugyebár a lompos farkas és a kecskegidák mesével riogatott gyermekkorom után ez is megfontolandó.
bm
2009. 03. 27., 06:37
Tanácstalan vagyok, bm. Csábítsd át nedudgit máshová a neten. Ha nem sikerülne, itt vagyok én és a “lompos farkam” meg a háttérben a kecskegidák…
Kedveském, sugárzik belőled az erotika! Vagy tudatában vagy ennek vagy nem. Szerintem az a Závada-idézet sem volt véletlen: “ahogy ott széttárja a kis osztrigáját, megcsapja az illata, belemeríti az arcát, szürcsölni és harapdálni kezdi.” Hát hogyne, lelkecském! Értek én a szóból…
2009. 03. 27., 07:34
Kedves észbontó, megoldódott.
bm
2009. 03. 27., 07:54
Nocsak, és hogyan?
2009. 03. 27., 10:48
Titok.
bm
2009. 03. 30., 08:21
Marquez azt mondta: azért él, hogy megírja az életét. Én meg azért írok, hogy megértsem ( még élhetőbbé tegyem) az életem. És csak akkor adom oda elolvasásra ( folyóirat vagy net), ha úgy érzem, mást is hozzásegíthet valamiféle megértéshez.
2009. 05. 29., 20:47
A net tele van vidám fecsegésekkel. Ez adja az élet sava-borsát.